a cím a blogomnak szánom... olyan, mint egy régi barát, akivel jóérzés találkozni olykor-olykor... :DD
Gaara-san üzenete:
*:D
*és mizuu?
Nita üzenete:
*áhh semmi:D
*megvagyok:D
*veled?:D
*hol voltál elveszve?:D
Gaara-san üzenete:
*itthon
*nem volt kedvem gépezni
*xd
*meg állást kerestem
*de nem találtasm
*-s
Nita üzenete:
*akkor keress pesten:n
Gaara-san üzenete:
*:D
Nita üzenete:
*nanana?:n
Gaara-san üzenete:
*háát
*azmessze van
*nekem pedig itt kell
Nita üzenete:
*szipszip=(
*jól van
Gaara-san üzenete:
*meg ahhoz pénz kell, hogy leköltözzek pestre
*majd ha lesz rá keret xD
*úgyis MO-ra akarok költözni
Nita üzenete:
*:n:n:
*akkor gyorsan találj munkát:D
*ésgyűjtögess:D
Gaara-san üzenete:
*:D:D:D
*a metróaluljáróban pénzt kéregetek, mi?xD
Nita üzenete:
*azis egy megoldás(Y):D
Gaara-san üzenete:
*:E
*tuuudtam:E
Nita üzenete:
*ha össze futunk mikorépp koldulsz...:D
*hozzád vágok 10 forintot xD
*:$(L)
Gaara-san üzenete:
*xDD
*oké
*rendes vagy... xD köszi előre is... xDD
*hallod, azér ennyire ne vidd túlzásbaXDDD
Nita üzenete:
*xDDDD
*5forintot akartam először mondani... de rájöttem, hogy az sosincs nálam xD
*szhal...:D IGENIS RENDES VAGYOK:D
2010. december 27., hétfő
2010. augusztus 16., hétfő
Most kiadom magamból
Megpróbálom magamból kiadni, mind azt, ami bánt, ami fáj. Ami kihat a jelenemre. És kifog hatni a jövőmre is. Nem önsajnáltatás céljából írom le az elkövetkezendő sorokat; csupán azért, hogy végre próbáljam túl tenni magamat rajta... talán így majd jobban érzem magam.
A bátyám és én köztem két év van. Van egy (kleptomániás, drogos, hazudós, álszent, anorexiás) unokatestvérünk, akivel gyerekkorában mindig sokat volt együtt. Én is menni akartam, de nem engedték. A végén már nem is törődtem vele... magyarul beletörődtem, hogy én nem mehetek, hogy ki kell maradnom abból, amit ők csinálnak. Aztán telt-múlt az idő, Álmos és az unokatesónk már nem foglalkozott annyira egymással. Végül pedig odajutott a 'kapcsolatuk', hogy az unokatesónk velem kezdett el foglalkozni: eleinte motoroztunk, egész nap játszottunk, és mindenfelé elmentünk, amerre csak tudtunk. Aztán az utána következendő fél év számomra maga volt a pokol. Kisírt szemekkel (lelkileg összetörtem, és igen, még van, hogy egy fiú is sír!), állandó lelki furdalással telt minden estém. Aludni nem tudtam. Másfél óra telt el az ágyban, míg annyira kimerült lettem, hogy végre sikerült elaludnom... aztán volt, hogy esténként 2-3 órát bicikliztem, mire sikerült lenyugodnom, olyan ideges és zaklatott voltam! Ezek mellett még néha meg is vert. Elmondani pedig senkinek nem mondhattam el, mivel a bátyám nem törődött velem, a többi tesóm pedig még kicsik voltak hozzá. A szüleimnek szintén nem mondhattam el, hiszen meg voltam fenyegetve. Nem egyszer közelített felém a nagy késsel, illetve a bicskával. (Szerencsére nem használta.) Történt még egy pár dolog, szinte az összesnek az lett a vége, hogy engem megfenyegetett, én sírtam, ő pedig röhögött... a nyomoromon. Aztán egyszer s mindenkorra vége lett ezeknek: ő is felnőtt! Én pedig maradtam a magam módján gyerek. Teljesen magamba fordultam, nem voltak barátaim, a kezem pedig szét volt vagdosva. A boltba azért jártam, hogy pengét vegyek. A ruha boltokat meg állandóan a fekete cuccokért kutattam fel. Egy megoldást láttam: méghozzá azt, hogy véget vetek életemnek.
Mikor már beleestem a depresszióba elég durván, jöttek a szüleim, és ők is piszkáltak folyamatosan. Meg is írtam búcsú levelemet; majd elképzeltem, ahogyan felvágom az eremet, és meghalok. Később lenyugodtam, és eltereltem gondolataimat róla.
Ismét eltelt jó hosszú idő... a depresszióm csökkent. Álmos bátyám pedig elköltözött! Egy évig nem telefonált haza, nem jött ide, nem érdekelte, mi van a családjával! Mikor kilépett az ajtón, én már tudtam, hogy nem fogom látni... elsírtam magamat, hiszen szerettem. Időközben szerelmet vallottam, és elég csúnyán visszautasítottak. Összetört a szívem. Mindenki látta rajtam, utólag vissza is jutott a fülembe, hogy kérdezgették, hogy "mi van velem?"... Aztán letagadtam, hogy van bátyám, számomra megszűnt létezni, mikor nem keresett fel több mint félévig! De nem csak engem; a családból senkit. Nagyon szarul esett... végül egy év múlva hazatért. Még mindig kapcsolatban élt azzal a nővel, akivel elköltöztek. Nem foglalkozott velem még így sem, hogy hazajött. Próbáltam élni az életemet. Egyik nap feltűnt, hogy nincs itthon... megkérdeztem a nagymamámat, hogy "hol van az Álmos??", ő pedig mondta, hogy "a vidámparkba. A barátnőjével!" Én pedig azt hittem sírva fakadok, mert neki fontosabb volt egy lány, mint a családja. Tudta jól, hogy én még sosem jártam vidámparkba, és nem hívott volna el! Rádöbbentem, hogy valójában nem is szeret... Aztán szakítottak, és hirtelen elkezdett velem foglalkozni. Szárnyaltam az egekben, boldog voltam, hogy végre én is fontossá váltam számára. Aztán... lett egy új barátnője. Én pedig újra ott ragadtam, ahol előtte. Meg is jegyeztem anyámnak, hogy "velem nem törődik az Álmos. Annyira fáj, hogy csak a barátnőjével! Mindig csak a barátnői...!". Visszajutott a fülébe, és azt mondta, hogy "pedig szokott velem törődni". Igen, persze... és végül a dolog ennyiben maradt...
Persze, történt még egy pár dolog. Mint mikor megakart verni. Sose mondta ki, hogy utál... de tudtam, hogy utál! Hogy nem kellek neki... De már nem tud érdekelni.
A bátyám és én köztem két év van. Van egy (kleptomániás, drogos, hazudós, álszent, anorexiás) unokatestvérünk, akivel gyerekkorában mindig sokat volt együtt. Én is menni akartam, de nem engedték. A végén már nem is törődtem vele... magyarul beletörődtem, hogy én nem mehetek, hogy ki kell maradnom abból, amit ők csinálnak. Aztán telt-múlt az idő, Álmos és az unokatesónk már nem foglalkozott annyira egymással. Végül pedig odajutott a 'kapcsolatuk', hogy az unokatesónk velem kezdett el foglalkozni: eleinte motoroztunk, egész nap játszottunk, és mindenfelé elmentünk, amerre csak tudtunk. Aztán az utána következendő fél év számomra maga volt a pokol. Kisírt szemekkel (lelkileg összetörtem, és igen, még van, hogy egy fiú is sír!), állandó lelki furdalással telt minden estém. Aludni nem tudtam. Másfél óra telt el az ágyban, míg annyira kimerült lettem, hogy végre sikerült elaludnom... aztán volt, hogy esténként 2-3 órát bicikliztem, mire sikerült lenyugodnom, olyan ideges és zaklatott voltam! Ezek mellett még néha meg is vert. Elmondani pedig senkinek nem mondhattam el, mivel a bátyám nem törődött velem, a többi tesóm pedig még kicsik voltak hozzá. A szüleimnek szintén nem mondhattam el, hiszen meg voltam fenyegetve. Nem egyszer közelített felém a nagy késsel, illetve a bicskával. (Szerencsére nem használta.) Történt még egy pár dolog, szinte az összesnek az lett a vége, hogy engem megfenyegetett, én sírtam, ő pedig röhögött... a nyomoromon. Aztán egyszer s mindenkorra vége lett ezeknek: ő is felnőtt! Én pedig maradtam a magam módján gyerek. Teljesen magamba fordultam, nem voltak barátaim, a kezem pedig szét volt vagdosva. A boltba azért jártam, hogy pengét vegyek. A ruha boltokat meg állandóan a fekete cuccokért kutattam fel. Egy megoldást láttam: méghozzá azt, hogy véget vetek életemnek.
Mikor már beleestem a depresszióba elég durván, jöttek a szüleim, és ők is piszkáltak folyamatosan. Meg is írtam búcsú levelemet; majd elképzeltem, ahogyan felvágom az eremet, és meghalok. Később lenyugodtam, és eltereltem gondolataimat róla.
Ismét eltelt jó hosszú idő... a depresszióm csökkent. Álmos bátyám pedig elköltözött! Egy évig nem telefonált haza, nem jött ide, nem érdekelte, mi van a családjával! Mikor kilépett az ajtón, én már tudtam, hogy nem fogom látni... elsírtam magamat, hiszen szerettem. Időközben szerelmet vallottam, és elég csúnyán visszautasítottak. Összetört a szívem. Mindenki látta rajtam, utólag vissza is jutott a fülembe, hogy kérdezgették, hogy "mi van velem?"... Aztán letagadtam, hogy van bátyám, számomra megszűnt létezni, mikor nem keresett fel több mint félévig! De nem csak engem; a családból senkit. Nagyon szarul esett... végül egy év múlva hazatért. Még mindig kapcsolatban élt azzal a nővel, akivel elköltöztek. Nem foglalkozott velem még így sem, hogy hazajött. Próbáltam élni az életemet. Egyik nap feltűnt, hogy nincs itthon... megkérdeztem a nagymamámat, hogy "hol van az Álmos??", ő pedig mondta, hogy "a vidámparkba. A barátnőjével!" Én pedig azt hittem sírva fakadok, mert neki fontosabb volt egy lány, mint a családja. Tudta jól, hogy én még sosem jártam vidámparkba, és nem hívott volna el! Rádöbbentem, hogy valójában nem is szeret... Aztán szakítottak, és hirtelen elkezdett velem foglalkozni. Szárnyaltam az egekben, boldog voltam, hogy végre én is fontossá váltam számára. Aztán... lett egy új barátnője. Én pedig újra ott ragadtam, ahol előtte. Meg is jegyeztem anyámnak, hogy "velem nem törődik az Álmos. Annyira fáj, hogy csak a barátnőjével! Mindig csak a barátnői...!". Visszajutott a fülébe, és azt mondta, hogy "pedig szokott velem törődni". Igen, persze... és végül a dolog ennyiben maradt...
Persze, történt még egy pár dolog. Mint mikor megakart verni. Sose mondta ki, hogy utál... de tudtam, hogy utál! Hogy nem kellek neki... De már nem tud érdekelni.
2010. július 28., szerda
Bölcs leszek ?!
Sziasztok ~
Nő a bölcsességfogam :O az első... bölcs leszek? Mondjuk Álmosnak is kinőtt az összes, és még sem bölcs... vagy lehet, hogy csak jól tudja titkolni... ki tudja. :D
Vérzik a lábam és lila, mert ráejtettem egy vödröt. :(
Most LM.C-t hallgatok, és képregényt rajzolgatok. ^^
Mostanában nem történt semmi érdekes... fejlődik a rajz tudásom. :P
Lehet, hogy még később írok.
Pás. ^^
Nő a bölcsességfogam :O az első... bölcs leszek? Mondjuk Álmosnak is kinőtt az összes, és még sem bölcs... vagy lehet, hogy csak jól tudja titkolni... ki tudja. :D
Vérzik a lábam és lila, mert ráejtettem egy vödröt. :(
Most LM.C-t hallgatok, és képregényt rajzolgatok. ^^
Mostanában nem történt semmi érdekes... fejlődik a rajz tudásom. :P
Lehet, hogy még később írok.
Pás. ^^
2010. június 6., vasárnap
Manga
Sziasztok ~
Elkezdtem a mangát rajzolni. Ott kezdődött, hogy rajzterén önbizalom hiányos vagyok/voltam... Rettentően zavart a dolog. Volt, hogy napokon keresztül ezen rágódtam. Aztán egy szép napon ez a dolog megváltozott... Elmentem a közeli írószer-boltba, és vettem ceruzát + radírt (papír az van itthon is). Pontosabban hétfőn történt. Kedden vettem egy mangás könyvet, és azóta nem telik el úgy nap, hogy ne rajzolnék 1-2 manga karaktert. És nem érdekel, hogy hogyan rajzolok, hogy mennyire szar lesz, nekem pont az tetszik benne! Pont a hiba tetszik a rajzaimban... ezért szeretem őket :)
Az összes eddigi rajzomat szeretem, azt hiszem... régen egyik sem tetszett, mert mást láttam bennük. Most már tetszenek...
Elkezdtem a mangát rajzolni. Ott kezdődött, hogy rajzterén önbizalom hiányos vagyok/voltam... Rettentően zavart a dolog. Volt, hogy napokon keresztül ezen rágódtam. Aztán egy szép napon ez a dolog megváltozott... Elmentem a közeli írószer-boltba, és vettem ceruzát + radírt (papír az van itthon is). Pontosabban hétfőn történt. Kedden vettem egy mangás könyvet, és azóta nem telik el úgy nap, hogy ne rajzolnék 1-2 manga karaktert. És nem érdekel, hogy hogyan rajzolok, hogy mennyire szar lesz, nekem pont az tetszik benne! Pont a hiba tetszik a rajzaimban... ezért szeretem őket :)
Az összes eddigi rajzomat szeretem, azt hiszem... régen egyik sem tetszett, mert mást láttam bennük. Most már tetszenek...
2010. április 23., péntek
bocsánat
huh... sziasztok!
bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam... csak valahogy kiszorult az életemből a gép, a net, meg minden ilyesmi a tesóim miatt :D
na igen, így jár az, akinek 5 tesója van.
veletek mizújs? hogy vagytok? :D
itt semmi érdekfeszítő dolog nem történt... ami azt illeti x)
Álmos majdnem elszerette valakinek a nőjét (huh ha ezt elolvassa kapok érte), de aztán még sem úgy alakult, mert a csaj családjában majdnem kitört a családi botrány...
aztán... mit mondhatnék még?
Álmos szerint...
... a Windows 7 túl csicsás, lányos;
... a Windows Vista túl bizonytalan;
... az XP erősebb mint a Vista;
... a Windows 98 volt idáig a legjobb OP-rendszer.
ez volt a nagy elemzése XD
leült ma programozni... és miután 10-15x-re is hiba kódot írt ki, rávette magát, hogy belekukkantson a programozási kis könyvbe...-.-
aztán még kb negyed órát baszakodott és otthagyta az egészet xD öröm volt végignézni ahogyan mérgelődik :D
"nincs is jobb öröm, ha iszom a söröm"
vagy mint pl
"nappal a húgom, este pedig dugom"
ezekről most az jutott eszembe, amikor egyszer az Ivettet elküldte anyám a kocsmába, hogy rángassa haza Álmost... elmesélte, hogy Álmos tiszta részegen miket magyarázott a pultosnőnek... pl. az utóbbi idézetet is mondta! xD
(iszákos tróger...)
ma nem kaptok képet, sajnálom... majd máskor :D túl fáradt vok bocsi=)
bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam... csak valahogy kiszorult az életemből a gép, a net, meg minden ilyesmi a tesóim miatt :D
na igen, így jár az, akinek 5 tesója van.
veletek mizújs? hogy vagytok? :D
itt semmi érdekfeszítő dolog nem történt... ami azt illeti x)
Álmos majdnem elszerette valakinek a nőjét (huh ha ezt elolvassa kapok érte), de aztán még sem úgy alakult, mert a csaj családjában majdnem kitört a családi botrány...
aztán... mit mondhatnék még?
Álmos szerint...
... a Windows 7 túl csicsás, lányos;
... a Windows Vista túl bizonytalan;
... az XP erősebb mint a Vista;
... a Windows 98 volt idáig a legjobb OP-rendszer.
ez volt a nagy elemzése XD
leült ma programozni... és miután 10-15x-re is hiba kódot írt ki, rávette magát, hogy belekukkantson a programozási kis könyvbe...-.-
aztán még kb negyed órát baszakodott és otthagyta az egészet xD öröm volt végignézni ahogyan mérgelődik :D
"nincs is jobb öröm, ha iszom a söröm"
vagy mint pl
"nappal a húgom, este pedig dugom"
ezekről most az jutott eszembe, amikor egyszer az Ivettet elküldte anyám a kocsmába, hogy rángassa haza Álmost... elmesélte, hogy Álmos tiszta részegen miket magyarázott a pultosnőnek... pl. az utóbbi idézetet is mondta! xD
(iszákos tróger...)
ma nem kaptok képet, sajnálom... majd máskor :D túl fáradt vok bocsi=)
2010. április 13., kedd
húha... nagyon komoly :D
A tesóm meghívott a blogjára, és azonnal adminjogot adott. Mi lelte? Ki itatta le?
Ha már itt járunk, és "tudtommal" ez egy..IQ fájter blog, akkor belinkelek nektek egy ilyet, nesztek: katt-katt (nyugi nem vírusos:D)
úgy néz ki, hogy arcüreg gyulladásom van..szóval most én uralom a gépet wahhahhaa>:D
rettegj, világ XD
Gaara-san most egy ideig nem hinném hogy lesz. Mint említettem, én gépezem >:D
na cső-cső
Chuck Norris kisbabaként... :)xD
2010. április 9., péntek
narancs
narancsot szeretnék enni
fáj az oldalam és a fejem
viszket a karom és a hátam
fáradt vagyok
+ bátyám elolvasta a blogomat.. :D
nem is gondoltam volna, h tud olvasni.
fáj az oldalam és a fejem
viszket a karom és a hátam
fáradt vagyok
+ bátyám elolvasta a blogomat.. :D
nem is gondoltam volna, h tud olvasni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)